VAN VÁLASZTÁSUNK

A légikisasszony ide-oda lapozott a légi menetrendben. A kisujjában volt az egész, csak a biztonság kedvéért nézett utána.

– Van egy szép gép, mely Bécsből indul, és 16.10-kor érkezik Rómába.

– Ez fog a kifutópályán fölrobbanni?

– Hát bizony – mondta a légikisasszony.

– Más baj is van – jegyezte meg az utas. – Mire beérek a városba, zárva lesznek az összes hivatalok.

– Hát akkor ne Bécsben, hanem Prágában tessék átszállni. Ez a járat már háromnegyed egykor Rómában van.

– Ez már jobban hangzik – állapította meg az utas.

– Viszont Prágában három órát kell a csatlakozásra várni.

– Megéri – mondta az utas. – A bécsi géppel ugyanis elvesztek egy napot.

– Akkor jobb lesz a prágai géppel menni. Sajnos, ennek reggel hétkor van az indulása.

– Nem ideális – mondta az utas. – Ha tudom, hogy korán kell fölkelnem, le se hunyom éjszaka a szemem.

– Eszerint ön mindenképpen elveszít egy napot? – mosolygott rá a légikisasszony. – Akkor hát melyik géppel parancsol utazni?

– Talán mégis inkább a prágaival – mondta az utas. – Majd beveszek este egy erős altatót.

– Remélem, tudja – kérdezte a légikisasszony -, hogy ezzel a géppel is van egy kis bibi?

– Én csak azt hallottam, hogy az Alpesekben szétzúzódik egy sziklán. Vagy ez nem az?

– De igen. Ízzé-porrá megy széjjel – mondta a légikisasszony, s átnyújtva a jegyet, gépiesen hozzá­tette:

– Jó utat.